Szulák Andrea, a Banánhéj "Sztárszembesítés" rovatának aktuális vendége - saját bevallása szerint - boldog ember. Csak ritkán éhezik meg, ám mennyiség helyett minőségi falatokra vágyik...

Nacsa Olivér: Tulajdonképpen énekes színésznőként ismert meg az ország, most mégis két műsorod fut igen kimagasló sikerrel. Hogy érzed magad, vagyis mennyire volt ez más jellegű dolog, mint amit azelőtt csináltál?

Szulák Andrea: Nagyon, és most nosztalgiám is van ebben a stúdióban, mert annak idején itt kezdődött el az én úgymond TV2-s karrierem a "Ki vagyok én?"-nel, ami egy jópofa, vidám dolog volt. Onnan indult az egész, bár azt nem gondoltam volna, hogy egyszer még saját, önálló műsorom is lehet. Tudod, amikor olyan fura dolgok történnek velem, hogy elhívnak színházba játszani vagy tévéshowk-ba hívnak meg, akkor azt gondolom, nem lehetek nem vagány. Bevállalós típus vagyok. És ha szeretem, ha élvezem, akkor működik is. Különben nem csinálom.

Nacsa Olivér: Milyen arányban van jelen jelenleg az életedben a színház és a tévé?

Szulák Andrea: Majdnem fele-fele, de a színház időben sokkal többet foglal le az életemből, mivel az elmúlt évadban havi átlagban huszonkét estén voltam színpadon.

Nacsa Olivér: Ha én lennék az aranyhal, mi volna a három kívánságod: mi az, ami még hiányzik az életedből?

Szulák Andrea: Erről az aranyhalasról mindig az agresszív kismalacos vicc jut az eszembe, hogy: "Dögölj meg!" De nem. Mi hiányzik? Nem vagyok éhes. Mindig ezt szoktam mondani. Sosem vagyok éhes. Az jó nekem, amit éppen csinálok, de természetesen vannak álmaim, terveim, vagyis kisebb-nagyobb elképzeléseim. De nem hiszem, hogy fékezhetetlen vágyam lenne bekopogni vagy bekönyökölni valahová, hogy mondjuk még nem voltam parlamenti képviselő. Annyit kívánok csak, hogy bízzanak meg újabb feladatokkal, ráadásul olyanokkal, amelyeket szintén élvezek. Ennyi.

Forrás: www.tv2.hu