Született: 1964. február 8-án Budapesten
Pályafutása: Hollandiában kezdődött a ’80-as években, Moszkvában megnyerte az 1991-es OIRT-fesztivál nagydíját, 1992-ben Egerben győzött a táncdalfesztiválon. Ez idő tájt csatlakozott a Neoton Famíliához, 1994-ben az év énekesnőjévé választották. Önálló lemezei: Nem harap a néni, darabok, IQ, Szerelemez. Közreműködött a Miniszter félrelép című film zenéjének lemezén.
A Calypso rádióban, majd a TOP TV-n vezetett műsorokat, de szerepelt a Xénia láz című tévésorozatban is.
Főbb színházi szerepei: Hotel Menthol (Operett Színház), Egy dizőz (Komédium), Hello, Dolly!, Funny Girl és Nyomorultak (Győri Nemzeti Színház). Jelenleg a tv2-n futó Activity show és a nevét viselő talk-show háziasszonya.

– Sok mindennek a lezárása volt 2004. Bizonyos munkáknak búcsút intettem, mert tudtam, belepusztulok, ha olyan szerepeknek, értelmetlen felkéréseknek is eleget teszek. Új otthonba – Budára költöztem –, háromnegyed éve új partnerrel élek. Jól érzem magam a bőrömben. (A rejtélyes kedves kilétét forszírozó kérdésre amúgy „szulákosan” letolja szemüvegét, tekintete elárulja: ne tovább!)

A FÉRFI

– Nagyon jó természetű, jó modorú férfi. El akarom kerülni, hogy a bulvárlapok arról csámcsogjanak: hol láttak, kivel láttak… Nem akarom elrontani azt a jót, amiben most élünk. Akkor lépett az életembe, amikor lelkileg letisztultam, és fogékony voltam arra, hogy valakit közel engedjek magamhoz. Úgy tűnik, jól működik.

MUNKA

– Tavaly volt a mélypont. Rengeteget dolgoztam, év végére már nem bírta a terhelést. Karácsonykor Győrben már a Hegedűs a háztetőn című darab előadása közben sem éreztem magam valami fényesen, mire a függönyt leengedték, 39 fokos lázam lett. Hazafelé a volán mögött már szinte hallucináltam. Az ünnepeket végigfeküdtem egyedül, otthon, még fát sem vettem, az ajándékozás is elmaradt. Kimerültem lelkileg, fizikailag, ráadásul ez volt az első karácsonyom édesanyám nélkül. Besokalltam, úgy éreztem, ha nincs hozzá kedvem, nehogy már nekem erőből, csak azért is ezen az egy napon kelljen látványosan szeretnem azokat, akiket amúgy is nagyon szeretek!

ANYUKÁJÁRÓL

– Édesapámat korán elveszítettem, anyukám nevelt fel. Nem voltunk gazdagok, karácsonyaink inkább praktikusak voltak. Mégis az ünnep meghitt, békebeli hangulata maradt meg bennem. Nem emlékszem családi hisztériára és kapkodásra, hogy „Szentestére márpedig minden meglegyen”. Gyerekként ilyenkor kaptam meg azokat a ruhákat, amelyekre szükségem volt. Akkor éreztem csak, hogy helyrerázódtunk anyagilag, amikor már nem vettük, hanem készítettük egymásnak az ajándékokat. Én horgoltam anyunak, ő varrt nekem, fényképalbumokat állítottunk össze a másiknak. És nemcsak karácsonykor, hanem bármikor megleptük egymást, ha úgy éreztük, akár nyáron is „karácsonyoztunk”. Nagyon szoros, intenzív lelki-érzelmi kapcsolatban éltünk. Idén késő tavasszal éreztem először, hogy kezdem feldolgozni hiányát. Halála óta nem fogtam ecsetet a kezembe, de egy napsütötte tavaszi napon újra festeni kezdtem. Sokáig hittem a Jézuskában és a Mikulásban – de cipőimet ma is kipucolom, és kiteszem december 5-én az ajtó elé, hátha valakinek eszébe jut belerakni egy szaloncukrot vagy egy virgácsot.

Forrás: www.kiskegyed.hu